Koordinációs Iroda - Szily TISZK - Szak- és Szakközépiskoláinak Szabadidős Szolgáltatásai

Beszámoló
a Diákírók és Diákköltők XVIII. találkozójáról


[előzetes:  I T T]


Szerencsésnek mondhatom magam, hogy részt vehettem ezen a találkozón, hiszen igen kellemes és érdekes meglepetésben volt részem.

A találkozó időrendjével haladva, a kellemessel kezdem.
Talán két percet késtem, emiatt egy kicsit bosszús voltam, de ahogy beléptem rögtön mosolyt csalt rám, a régen látott öreg diákok jelenléte. Örömömre szolgált hallgatni életútjukat, terveiket, sikereiket, és hogy boldogok. Beszámolójukat nem részletezem, hiszen csak a közvetlen ismerősök számára tűnhet érdekesnek, kivéve egyet. Egy kérdésemre adott válasz.

• A kérdés: "Hát jut időtök még erre a napra külön alkotni?"
• A válasz: "Hát persze, hiszen ez egy biztos pont az életemben! Nem hagynám ki!"

Így került szóba, hogy van több olyan öreg diák is, aki eddig egy alkalmat sem hagyott ki. Meglepődtem ezen kitartás mellett, és ekkor tudatosult (legalábbis bennem), hogy ez a találkozó mit is jelent, jelenthet.

Az alkotásokról...
Kivétel nélkül, mindegyikről elmondható, hogy mély gondolatok jellemzik. Érdekességük, hogy a nagykorúság – 18. találkozóra való tekintettel - egyik műben sem a 18. életév betöltéséhez kötődik. A még iskolába járó ifjú diákjaink - akik még be sem töltötték a 18-at, vagy éppen hogy – egy korábban, míg az öreg diákjaink egy jóval később átélt élményre építettek. Egy másik érdekesség, hogy szinte mindegyik a szomorúság, a bánat, a kellemetlen élmény, rossz hangulat vagy esemény köré fonódik. Ez szóba is került, és figyelemre méltóan érveltek, vagy cáfoltak emellett.
Harmadik érdekességként pedig, pont ezt a kialakult párbeszédet emelném ki. Mindannyian tapasztaltuk, az őszinte párbeszéd előnyeit-hátrányait. Ám itt jó volt látni, hallani, hogy akár az alkotásokról, akár másról, teljesen őszintén, oly módon történt az eszmecsere, az elismerés, és a kritika (!), hogy senki sem sértődött meg.

Hát csoda, ha minderre büszkeség töltött el? Büszke voltam, hogy ilyen tanulóim lehettek, és szégyelltem magam, hogy ezt elfeledtem.

Nem szaporítom tovább a szót, mivel a vizuális ingereknek egy gazdagabb táptalaja felé terelném a figyelmet, de előtte még köszönet illeti Csernyus Lászlót, az ötletgazdát, Incze Orsolyát, a találkozó fő gondozóját, illetve minden résztvevőt, akik jelenlétükkel nem hagyják, hogy mindez abba maradjon.

Bata Sándor, Csontos Ádám, Finszter Tamás, Fodor Péter, Nagy Sándor, Nagy Tibor, Pázmányi Gábor, Varga András