Liszt Ferenc emlékév, 2011
Liszt Ferenc (1811 - 1886) a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idők legnagyobb zongoraművésze.
(latin, erény szóból: olyan előadásmód, mely a legmagasabb fokú technikai készséget igényli)
zongoramű, szimfónia, szimfonikus költemény, mise. Így a zeneirodalomba, mint egy új zenei forma gazdagítójaként került be.

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy egy olyan művész volt, aki képes volt látottakból hallhatót teremteni.
Ilyen például az egyik legközismertebb alkotása a Lamartine, francia költő Les Préludes című versének hatására komponált “Les Préludes” című szimfonikus költeménye, mely az ember örök sorskérdésével foglalkozik.
Ilyen például az egyik legközismertebb alkotása a Lamartine, francia költő Les Préludes című versének hatására komponált “Les Préludes” című szimfonikus költeménye, mely az ember örök sorskérdésével foglalkozik.
- a Hungária című szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg.
- az Esztergomi mise, a legnagyobb liturgikus kompozíciója, amely a bazilika fölavatására készült.
- a zongorára írt Magyar történelmi arcképek sorozata, amely a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort, Mosonyi Mihályt, Deák Ferencet és Teleky Lászlót,
- és végül, de nem utolsó sorban a cigányzenekarok hangulata ihlette: Magyar rapszódia sorozata.
Mindemellett mégis õ volt az, aki népszerűsítette, vezényelte kortársai (különösen Berlioz és Wagner) műveit.