Közeleg március 15-e,
amikor mindannyian kokárdát tűzünk a kabátunkra. De vajon mit jelent a kokárda, miért éppen piros-fehér-zöld a színe, és mióta jelképezik ezek a színek magyarságunkat?
Nincs és talán soha nem is volt a világon olyan népcsoport, amelynek ne lenne, ne lett volna valamilyen jelképe, ami a közösségük együvé tartozását fejezi ki. Egyik ilyen nagyon elterjedt jelkép a zászló. Eredetileg kizárólag a harcmezőn használták, hiszen nagyon praktikus, hogy minden oldalról felismerhető, és rúdra tűzhető: egy-egy csapategységnek külön zászlóik voltak, hogy magasba emelve messziről is jól lehessen látni, melyik csapategység, hol helyezkedik el.
A trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom (1789) tette "divatossá". Rózsába fűzése először Franciaországban, a Bastille ostromát követő napokban terjedt el.
A legenda szerint XVI. Lajosnak nyújtotta át Párizs polgármestere, a La Fayette márki által megálmodott kompozícióban az első kokárdát. (A forradalmi tömeg a hármas szlogent – szabadság, egyenlőség, testvériség – színszimbólumban is kifejezte: a fehér szín a monarchia, a kék és a piros pedig Párizs város színeit szimbolizálta.)
Kezdetben sapkára tűzött jelvényként hordták, mint a sisak tetején hordott felségjelet. Innen ered elnevezése is a cocarde (kakastaréj). Magyarítására megpróbálták bevezetni a tarajkát, de nem vált be.
A magyar trikolór piros-fehér-zöld színei először Mátyás korában tűnt fel, egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen. (A piros-fehér színeinek eredete kétségtelenül az Árpád-dinasztia színében keresendő, míg a zöld, a természet színe, utólag társult hozzá.)
A magyar kokárda első példányának készítőjét, Szendrey Júliát, a párizsi események ihlették.
Jókai Mór pedig egy ötszínű: piros-fehér-zöld-kék-sárga kokárdát tűzetett ki Laborfalvi Róza által, jelezvén ezzel Erdély hármas jelképét is (piros-sárga-kék), így is világgá kürtölve, hogy a forradalmi program tizenkettedik pontját ő fogalmazta meg Petőfivel!
amikor mindannyian kokárdát tűzünk a kabátunkra. De vajon mit jelent a kokárda, miért éppen piros-fehér-zöld a színe, és mióta jelképezik ezek a színek magyarságunkat?
Nincs és talán soha nem is volt a világon olyan népcsoport, amelynek ne lenne, ne lett volna valamilyen jelképe, ami a közösségük együvé tartozását fejezi ki. Egyik ilyen nagyon elterjedt jelkép a zászló. Eredetileg kizárólag a harcmezőn használták, hiszen nagyon praktikus, hogy minden oldalról felismerhető, és rúdra tűzhető: egy-egy csapategységnek külön zászlóik voltak, hogy magasba emelve messziről is jól lehessen látni, melyik csapategység, hol helyezkedik el.
A trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom (1789) tette "divatossá". Rózsába fűzése először Franciaországban, a Bastille ostromát követő napokban terjedt el.
Kezdetben sapkára tűzött jelvényként hordták, mint a sisak tetején hordott felségjelet. Innen ered elnevezése is a cocarde (kakastaréj). Magyarítására megpróbálták bevezetni a tarajkát, de nem vált be.
A magyar trikolór piros-fehér-zöld színei először Mátyás korában tűnt fel, egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert legyen. (A piros-fehér színeinek eredete kétségtelenül az Árpád-dinasztia színében keresendő, míg a zöld, a természet színe, utólag társult hozzá.)
A magyar kokárda első példányának készítőjét, Szendrey Júliát, a párizsi események ihlették.
Petőfi naplójában olvasható,hogy miközben ő a Nemzeti dalt írta,
felesége nemzetiszínű (piros-erő, fehér-hűség, zöld-remény) főkötőt készített magának.
felesége nemzetiszínű (piros-erő, fehér-hűség, zöld-remény) főkötőt készített magának.
Jókai Mór pedig egy ötszínű: piros-fehér-zöld-kék-sárga kokárdát tűzetett ki Laborfalvi Róza által, jelezvén ezzel Erdély hármas jelképét is (piros-sárga-kék), így is világgá kürtölve, hogy a forradalmi program tizenkettedik pontját ő fogalmazta meg Petőfivel!
Így a piros-fehér-zöld magyar színhármas 1848-tól, a forradalom egyik jelentős eredményeképpen, vált az ország hivatalos jelképévé.
Zúgjatok harangok! [Március 15 (6/23)]
[forrás 1., forrás 2., forrás 3., forrás4., forrás 5., forrás 6.]
